Teagirl Project 2: Hungarikum

Valaha szándékomban állt elkezdeni egy tearovatot, és be is mutattam az alattunk levő teaboltot, ami azóta is méltónak bizonyul a bizalomra. Sőt, mióta a teázás kiegészítőihez is hozzá lehet jutni a boltban, azóta egészen komoly szintre emelkedtek a listámon. Azt a teaboltot, amibe egyszer véletlenül tértem be Pécsett és az ott dolgozók elkápráztattak hozzáértésükkel és választékukkal, ma sem előzi meg semmi, de kis egri boltunk már lohol a nyomában.

A második jegyzetem is a teához kapcsolódik, de ma nem boltajánlóra szántam el magam. Univerzális téma ütötte fel a fejét nemrég egy baráti társaságban, amihez mindenki hozzá tudott szólni, mert így vagy úgy találkozott már ezzel a teafajtával. Ez pedig nem más, mint az intézményi tea.

Hogy mi az? Hát tudjátok: kórházi tea, menzatea, diáküdülő reggeli teája, óvodai tea, egyszóval az életünk minden területén jelenlévő képződmény, aminek eredete kétséges (gondolom, azóta van, mióta intézmények vannak), de a nagy többség kedveli, megissza, 10 fős társaságunkban is csak egy ember ragaszkodott hozzá, hogy márpedig az pocsék, de ő meg az intézményi tejeskávét kedveli, így hát mégsem lóg ki annyira a sorból.

A kategóriába nem sorolandó bele a gépi tea, még akkor sem, ha azt valamilyen intézményben elhelyezett gépből nyerjük. Sőt, még a teák nagyon tág értelemben vett kategóriájába sem sorolható, mert annyira a teatársadalom perifériáján helyezkedik el, hogy az olyan teapáriák, mint a Nestea meg az Ice Tea (amiket amúgy én is megiszok, de csak a Nesteát, a többinek műanyag utóíze van, a Liptonostól egyszer még hánytam is), hozzá képest minőségi, rangos termékek. A gépi tea vízzel feloldott granulátum, ami szerintem tealevelet sosem látott, így róla nem is kívánok több szót ejteni.

Az intézményi tea viszont szinte mindig kommersz filteres tea felhasználásával készül. Összesítve a megkérdezettek háttérismeretét (nem reprezentatív felmérésről beszélünk persze) és a jómagam által végzett kutatást (egyszer a kórházban kifaggattam a szakácsnőket) arra jutottunk, hogy az intézményi tea alapaanyagai között legtöbbször a Garzon szerepel (szinte a legolcsóbb kapható feketetea), emellett meghatározhatatlan mennyiségű citromlé (Olympos, nem valódi citrom, az intézményi költségvetésbe nem fér bele és maximum az óvodák dadusairól tudom elképzelni, hogy citromot facsargatva készítik a teát az ő kis drágáiknak. Fontos azonban tudni, hogy a C vitamin 70 fokon elbomlik, így a citromos tea csak akkor bír egészségmegőrző értékkel, ha kicsit hagyjuk kihűlni és úgy kerül bele a valódi citromlé, amúgy az egész csak placebo).

A harmadik alapanyag a cukor, szintén meghatározhatatlan mennyiségben, de sejtésem szerint kb annyi van benne, hogy Schobert Norbi szeme kiakad, szó bennszakad, lehellet megszegik. Még az Update 3-as kategóriába sem fér bele, meg kellene neki nyitni a 4-est.

Az elkészítéshez szükséges kellékek:

• Vájling/nagylavór/üst/nagyfazék (nincs lehetőség a teafőzővel lacafacázni, embertömegekre készül ez a teafajta).
• Fakanál (keveréshez, mert a fémkanál nem ér le a vájling aljáig).
• Feltételezem, hogy azért csak kell hozzá evőkanál, hogy belemérjék a cukrot, de lehet, hogy több helyen is inkább az olcsóbb belezuhintásos módszert választják.

Ha minden összetevő az edénybe került, sima kevergetéssel összevegyítik őket, még egy kis előkóstolás, hogy megfelelő-e az arány mindenből és aztán már szervírozható is a nedű.

Kis társaságunk tagjaiban felmerült, hogy az intézményi tea iránti rajongásunk pusztán pszichésen előállított élmény, melyhez azért menekülünk, hogy az említett intézményekkel kapcsolatban legalább egy jó emlékünk maradjon ott tartózkodásunk idejéről, de ilyen mélyen itt nem kívánok belemerülni a témába. Ha esetleg szakértő téved erre, kommenteljen.

Én egyet tudok: bármennyit is kísérleteztem itthon, képtelen voltam előállítani az említett teafajtát. Próbálkozásaim mind hagytak kívánnivalót magunk után. Akinek esetleg sikerült, az posztoljon, szabad felületet biztosítok tapasztalatai megosztására.