10 dolog, amit szerettem a LOST 5. évadban
Az elmúlt évadról is csináltam hasonló összegzést, most is volt bőven válogatni. Talán a sok megdöbbentő esemény (meg Keamy) miatt az elmúlt évad jobban megnyerte a tetszésemet, de akárhogy is nézzük, azután hogy az írók felvonultatták a készleteik megapatronjait, pl a sziget elmozgatást (és Keamy-t), az ötödik évadra megértem, hogy nem sikerült akkora szájtátós tüzijátékot összedobálni, hogy az überelni tudja az össze negyedik évados csihipuhi, wehavetogetback és benjaminlinus-os érzést (meg Keamy-t).
De azért nem panaszkodom, távol álljon tőlem. Nem tudom, hogy bírom ki a következő évadig, könyörgöm, valaki gyorsan találja fel a hibernálást, hogy azokat a hosszú hónapokat átaludhassam. Addig is elmesélem, milyen élményeket fogok dédelget gondolatban, amíg várom a befejező évadot.
Az elmúlt évadról is csináltam hasonló összegzést, most is volt bőven válogatni. Talán a sok megdöbbentő esemény (meg Keamy) miatt az elmúlt évad jobban megnyerte a tetszésemet, de akárhogy is nézzük, azután hogy az írók felvonultatták a készleteik megapatronjait, pl a sziget elmozgatást (és Keamy-t), az ötödik évadra megértem, hogy nem sikerült akkora szájtátós tüzijátékot összedobálni, hogy az überelni tudja az össze negyedik évados csihipuhi, wehavetogetback és benjaminlinus-os érzést (meg Keamy-t).
De azért nem panaszkodom, távol álljon tőlem. Nem tudom, hogy bírom ki a következő évadig, könyörgöm, valaki gyorsan találja fel a hibernálást, hogy azokat a hosszú hónapokat átaludhassam. Addig is elmesélem, milyen élményeket fogok dédelget gondolatban, amíg várom a befejező évadot.
No.10: Rose és Bernard
Az isten szerelmére, éljenek túl mindent és mindenkit. Imádom őket. A megjelenésük olyan szinten meglepő volt, mint mikor egy rég elveszett barát megjelenik az ajótd előtt és meginvitál egy kávéra (ez esetben teára). Nagyon igaznak éreztem minden egyes mondatukat, de azért nem lehetünk kemények a főszereplőinkkel: elvégre mi azért nézzük ezt a sorozatot, mert mozgalmas, mert mindig valaki kavar valamit, és mert mindig találnak valami lelőnivalót, a magasabb cél érdekében. Igaz, célt is többet találnak, mert ahány ember, annyi vágy, aztán ha ezek ütköznek, egy hidrogénbomba erejével ér fel. Ha Rose és Bernard életéről kellene végignéznem egy sorozatot, azt hiszem, tiltakoznék, de kettejük fináléban való megjelenése és szerelmük, boldogságuk összetartó ereje simogatóan üde színfoltot jelentett a finálé lőterepre emlékeztető szerkezetében. Éljenek a boldog emberek.
Az isten szerelmére, éljenek túl mindent és mindenkit. Imádom őket. A megjelenésük olyan szinten meglepő volt, mint mikor egy rég elveszett barát megjelenik az ajótd előtt és meginvitál egy kávéra (ez esetben teára). Nagyon igaznak éreztem minden egyes mondatukat, de azért nem lehetünk kemények a főszereplőinkkel: elvégre mi azért nézzük ezt a sorozatot, mert mozgalmas, mert mindig valaki kavar valamit, és mert mindig találnak valami lelőnivalót, a magasabb cél érdekében. Igaz, célt is többet találnak, mert ahány ember, annyi vágy, aztán ha ezek ütköznek, egy hidrogénbomba erejével ér fel. Ha Rose és Bernard életéről kellene végignéznem egy sorozatot, azt hiszem, tiltakoznék, de kettejük fináléban való megjelenése és szerelmük, boldogságuk összetartó ereje simogatóan üde színfoltot jelentett a finálé lőterepre emlékeztető szerkezetében. Éljenek a boldog emberek.
No. 9: Lapidus kitartó jelenléte
Fogalmam sincs, mit keres ott Lapidus, viszont remélem, jó oka volt szerepeltetni Lindelof-éknak, és persze hálás is vagyok nekik érte. Ha van valaki, aki képes bármilyen helyzetet elfogadni és azt mégis a valóság talaján lereagálni, az ő. Jack-nek négy évad kellett, hogy elhigyje, hogy a sziget nem csupán szimpla véletlenek egybeesése folytán olyan furcsa, mint amennyire, hanem igenis, akár helyzetváltoztatásra is képes. Lapidus ott volt, látott mindent és megpróbált túlélni, igen ügyesen. Túlélte Keamy-t, túlélte a szigetről való kikerülést, aztán túlélte a visszakerülést és miután szembesült a ténnyel, hogy Locke-ból kettő van, egy élő meg egy halott, szimplán egy „Terrific!”-el elintézte. Szeretem Lapidust, nyerő nálam. Kivételesen nem mint pasi, hanem mint karakter, bár Jeff Fahey fénykorában is az a tipikus amorózó típus volt és most sem vesztett nagyon fényéből. Viszont érettebb a karaktere, mint a kisfiús mosolya.
Fogalmam sincs, mit keres ott Lapidus, viszont remélem, jó oka volt szerepeltetni Lindelof-éknak, és persze hálás is vagyok nekik érte. Ha van valaki, aki képes bármilyen helyzetet elfogadni és azt mégis a valóság talaján lereagálni, az ő. Jack-nek négy évad kellett, hogy elhigyje, hogy a sziget nem csupán szimpla véletlenek egybeesése folytán olyan furcsa, mint amennyire, hanem igenis, akár helyzetváltoztatásra is képes. Lapidus ott volt, látott mindent és megpróbált túlélni, igen ügyesen. Túlélte Keamy-t, túlélte a szigetről való kikerülést, aztán túlélte a visszakerülést és miután szembesült a ténnyel, hogy Locke-ból kettő van, egy élő meg egy halott, szimplán egy „Terrific!”-el elintézte. Szeretem Lapidust, nyerő nálam. Kivételesen nem mint pasi, hanem mint karakter, bár Jeff Fahey fénykorában is az a tipikus amorózó típus volt és most sem vesztett nagyon fényéből. Viszont érettebb a karaktere, mint a kisfiús mosolya.
No. 8: Richard Alpert meg a szemhéjtus
Röhej, de az évad követése során nem egy alkalommal hallottam, olvastam, hogy Nestor Carbonell Alpert-karakterét Maybelline reklámnak titulálják. Esküszöm, nekem ez korábban fel sem tűnt, de egy ideje én is elkezdtem figyelni, hogy most akkor tényleg? És valóban, mintha kicsit ki lenne festve. De lehet, hogy egyszerűen csak ilyen gyönyörű szeme van (van is neki). Karaktere fontos szerepet kapott az ötödik évadban, megtudhattuk róla például. Hogy a „How old?” kérdésre vele kapcsolatban a válasz simán csak annyi: „Old.” És emelett Ben említette, hogy personal advisor szerepet tölt be Jacob mellett és már nagyon-nagyon régóta megvan neki ez az állás. Bele sem merek gondolni, mióta. Mindenesetre a korábban nagy tudásúnak és mindenhatónak gondolt Alpert-et láthattuk döbbentnek, izgatottnak, cselszövőnek és kishitűnek ebben az évadban, ami nagyon jót tett a karakterének. Nem csak a festett szemű Other volt, hanem ténylegesen Ricardos, aki néha villogtatja a latintudását is és gőze sincs, mi a fenét akar közöttük John Locke. Jövőre vissza vele, de mindjárt!
No.7: Jack, mint újonc takarító
Szerintem ehhez nem kell nagyobb kommentár. Apám, a gerincsebész csodagyerek kapott egy felmosóvödröt és hirtelen megérezte, hogy ez most konkrétan az az időpont, amikor jobb, ha lejjebb ad az egójából. Ez az egyetlen esemény magában foglalta Jack egész évados jellemfejlődésének (már ha volt ilyen) legfontosabb pontját: Jack a hős orvos magasságaiból valahova a terroristák szintjére ereszkedett le, akik azt hiszik, hogy mások életének kioltása árán is a szent ügyért kell küzdeni. Rohadt önző döntés volt, Jack. Megérdemled a lapátot (szó szerint). De azért én még mindig kedvellek. Szerintem lassan én vagyok az utolsó :)
No.6: Juliet és Sawyer
Ennek a kapcsolatnak lehetett észlelni a jeleit már a harmadik évad végén is, bár akkor még csak simán harcostársakként működtek együtt, de szépen felfejlődtek a kapcsolat irányába. Aranyosak voltak, különösen a Dharmában töltött idejük alatt rázódtak össze és lettek bájosan, kisfiúsan, kislányosan szerelmesek egymásba. Mindketten megérdemeltek már némi boldogságot, de valljuk be, ha ez a szerelem tovább domesztikálódik, és szülnek pár gyereket meg vesznek kutyát, kábé ugyanolyan izgalmas lett volna őket nézni, mint Bernard és Rose képzeletbeli sorozatát. Bár tény és való, Jules szívesen maradt volna Rose-nál egy teára, legalábbis látszott a tekintetén, ő is tudta, hogy ezek a dolgok nem így intéződnek el, ezen a szigeten legalábbis biztos nem. Kiemelkedő színfolt volt az ő boldogságuk ebben az évadban, csakhát tudtuk, hogy ez kb annyira életképes ötlet, mint mondjuk Bennel megígértetni, hogy egy órát nem hazudik (erős szedatív hatása alatt, teljes kómában mondjuk el tudom képzelni, bár szerintem még az agyhullámai sem mondanának igazat a monitoron). És LaFleur tök unalmas pasinak tűnt.
No.5: A sziget múltjának ugrásokban történő ismertetése
Jó volt megtudni egyet-mást erről a legendás szigetről. Holmi Horuszhoz hasonló szobrok ácsorognak a parton…Widmore volt fiatal srác és középkorú göndör-böndör is és a szigeten élt. Widmore meg Eloise a szigeten összejöttek és kavartak. A franciák sokan voltak, mikor megérkeztek és Rousseau egész helyes csajszi volt. A füstszörny is régi, nemcsak Richard Alpert. A Dharma hatalmas projektként indult és akkoriban ismeretlen technikát vonultatott fel a szigeten és hihetetlen, hogy emberek megpróbáltak normális életet élni egy olyan helyen, ahol tudták, hogy a védővonalon kívül ellenséges, lövöldözős furcsa alakok támadhatják meg őket. És erre a helyre családokat, gyerekeket vittek. Á, döbbenetes. Engem nem viselt meg annyira az időben való ugrálás, mint szegény Charlotte-ot, de azért nagyon figyelnem kellett. Ez a sorozat már rég nem szerez magának új nézőt, max csak ha valaki az elejétől kezdve ledarálja újra, hogy felvehesse a fonalat jövőre is. De nem is kell. Lindelof-ék által megszülettünk mi, Lostie-k. Én már Trekkie is vagyok. Tiszta tudathasadás
No.4: Szólások-mondások
Az idei évad is aranyköpések súlyától volt nehéz, de számomra Ben Linus cinizmusa viszi a pálmát. Azért mondjuk aki igazán kitett magáért idén, az még Hurley volt. Sawyerizmus most több akadt, mint elmúlt évben, ez is emelte a színvonalat. Annyira szeretném, ha egyszer-kétszer Jack is mondana valami emlékezeteset, de egyszerűen szerintem Carlton meg Damon úgy megfájdalmasították Jack karakterét, hogy az önálló életre kelt és már maguk sem mernek hozzányúlni a szereplő szövegeihez. Hagyják, hagy garázdálkodjon.
Idézeteket találhattok minden tisztességes rajongói oldalon, hadd álljon itt személyes kedvencem csak emlékeztetőnek (Richard Alpert és John Locke beszélgetése):
-What is it?
- A compass.
- What does it do?
- It points North, John.
No.4: Szólások-mondások
Az idei évad is aranyköpések súlyától volt nehéz, de számomra Ben Linus cinizmusa viszi a pálmát. Azért mondjuk aki igazán kitett magáért idén, az még Hurley volt. Sawyerizmus most több akadt, mint elmúlt évben, ez is emelte a színvonalat. Annyira szeretném, ha egyszer-kétszer Jack is mondana valami emlékezeteset, de egyszerűen szerintem Carlton meg Damon úgy megfájdalmasították Jack karakterét, hogy az önálló életre kelt és már maguk sem mernek hozzányúlni a szereplő szövegeihez. Hagyják, hagy garázdálkodjon.
Idézeteket találhattok minden tisztességes rajongói oldalon, hadd álljon itt személyes kedvencem csak emlékeztetőnek (Richard Alpert és John Locke beszélgetése):
-What is it?
- A compass.
- What does it do?
- It points North, John.
No.3: Az utolsó rész
Ez kész. Olyan vagyok, mint egy kisgyerek, akinek egy darab játéka van összesen és megmutatták neki egy pillanatra a Harrods játékosztályát. Megígérték, hogy majd ha jó leszek, visszamehetek és akár kaphatok egy egész építőkocka készletet is, de arra még várni kell. Donnerwetter!
Elég jó vagyok az olyan karakterszínészekből, akik mindig megkapják a kisebb szerepeket, nem feltétlenül dominánsak, de emlékezetesek és elég sokszor megjegyzem a nevüket, ez nálam valami hobbiféle. Most milyen jól jött. Nyitó jelenetben ül Titus Welliver fekete ingben meg Mark Pellegrino fehérben a parton, és rejtélyes dolgokról beszélgetnek, méghozzá igen sok felhalmozott ideggel a hangjukban, legalábbis ami Titus karakterét illeti. A fansite-ok máris elkezdték Esau-nak hívni, legyen hát Esau a rövidség kedvéért. És ott ülnek ezek. Pellegrino a Dexterben hívta fel magára a figyelmet, mint egy igen agresszív volt férj, aki totál tenyérbemászó és szívesen szurkolnál Dexternek, hogy tegye már el láb alól. De jó volt, kifejezetten megjegyeztem magamnak. A Life-ban meg Titus Welliver borzolta az idegeim, nagyon csúnya, csúnya bácsit játszott, de szerencsére Crews nyomozó helyretette, olyan helyre, amit megérdemelt. De őt is megjegyeztem, a karaktere az őrület határán mozgott, nem volt nehéz. És ott ültek a parton!!! Olyan, mintha a hullámvasúton rakétameghajtással indítanának el. Onnantól nem volt megállás.
Igazából nem állt ösze még a teljes kép, csak szösszenetek világolnak elő a nagy szivárványos katyvaszból. Rose-t meg Bernard-ot már említettem, Jacob kis utazásai előre izgalommal töltöttek el, hogy na lám csak, ki lesz a következő, akit megérint, Jack meg Sawyer összekerülése kataklizmával fenyegetett, bár a ki kinek a nője villongást hagyhatták volna, John Locke marsa egyértelműen vitte a pálmát, és az a meganagy szobor ott a parton!!! Á, nem is tudtam merre kapkodjam a fejem. Ó, volt egy bombájuk is, ami, ahhoz képest, hogy igen érzékeny plutónium töltet volt, kibírta hányattatásait (ide-oda dobálás, rohangászás, lövöldözés) és Juliet volt kénytelen kovakövet pattintani rajta, hogy végre felrobbanjon már. Túl poénos volt a vége főcím komorságához képest, de ez a LOST, tanulj meg élni vele, vagy ne nézd. Szuper finálé. Várjuk az utolsó évadot, és több Titus Wellivert meg Mark Pellegrinót please. Meg Keamy is visszajöhetne, ha már John Locke visszajött. Megoldják.
No.2: Benjamin Linus
Everything I know about manipulating people came from Benjamin Linus
Tagja vagyok a fent nevezett facebook csoportnak. Nem kell szerintem magyaráznom, hogy miért. Amióta a pasas megjelent a színen, könyörgök, hogy minél több részt kapjak belőle, és idén volt szerencsénk egymáshoz, meglehetősen sokat. Ben nem az őrjítően szexi kategória, hanem a „hihetetlen, micsoda egy hazugsággép, de mégis kedvelem” kategória. Ben a kiszámíthatatlan, akinek a jelenléte a való életben aligha lenne kívánatos, de így sorozatban mindig felkavarja az állóvizet. Mintha egy Csehov darabba beküldenének egy atombomba beállítottságú fazont. Ványa bácsi meg a többiek hirtelen elfelejtenének beszélni szerintem. Néha a Lost szereplőinek is eláll a lélegzetük Ben manipulációitól.
De most láthattuk megint minden oldalát. A kisfiúsat, a megbánósat, a megbántottat, a fáradhatatlant, a hihetetlenül pofátlant, a hideg számítót és az elgyengülőst. Vissza nekünk Ben-t a jövő évadra is. És mostmár kénytelen lesz harmadjára is végezni John Locke-al, legalábbis ezzel az új hibrid fazonnal. Ben az a fajta sorozatgyilkos, aki csak John-t öli meg sorozatban, a többieket mindet sikerült elsőre. Hát mennyire fura már ez????
No.1: John Locke
John Locke-hoz fűződő kapcsolatomról azt kell tudni, hogy a kezdetek kezdete óta ő a legkedvencebb kedvenc karakterem. Sokféle fejlődésen ment keresztül, elbizonytalanodáson, megvilágosodáson és igencsak fájdalmas tapasztalatokon. Központi figura volt végig, különösen ami Jack-el való kapcsolatát illeti, hiszen Jack az ún. man of reason szerepet hordozta, egészen a mostani évadig, Locke pedig mindig a man of faith kategóriát töltötte ki, nagyon meggyőzően.
Amikor múlt évadban megláttam a koporsóban, úgy éreztem, ennek nem lesz jó vége. Mit csinálok én Locke nélkül az ötödik évadban? Miért kell valakinek meghalnia, hogy megválthassa a szigeten lévő többieket? Mit tudhat Locke, amit mi nem? Aztán mikor megjelent pár résszel később a szigeten, miután az Ajira gépe lezuhant, hangos hihííííí! keretében az asztal alá estem. Ott állt John Locke a tengerparton, a sötét öltönyében, amiben eltemették és merengett a hullámok szabdalta parton. Ilyen nincs, a sziget nem lehet ennyire cool, hogy feltámasztja a halottat! Aztán a szegény ember lánya visszagondol, hogy na és mi is a helyzet Jack apucijával, Christian-el, aki igen gyakran előfordult a sziget rejtettebb pontjain, és mindig a jó időben, hogy tanácsot adjon a tipródóknak. És ott állt Locke, átvette az irányítást, nyomta a bölcs rizsát, Ben-t a frász törte ki, hogy a fazon, akit kötéllel megfojtott, itt áll előtte és feltámadott. Annyira cool volt az a Locke, mint a korábbi Locke sohasem. Mind elhittük, hogy John megtalálta a sziget és a küldetése értelmét, hogy mostmár többet tud a szigetről, mint bárki, beleértve Ben-t, akit a füstszörny jól megfenyegetett, hogy ha nem csinálja azt, amit John mond, levadássza és megsemmisíti. Elég meggyőző volt.
Aztán valami félresiklott. John Locke elindította az embereket, a saját embereit Jacob házához, hogy mind ott legyenek, amikor John átveszi a hatalmat. Meg akarja ölni Jacob-ot. Ez furcsa volt és ijesztő. John gyilkolni akar? Csak úgy, magától? John? Hát miféle küldetésed van neked? Eléggé elbizonytalanodtam. És nem is véletlenül.
A finálét nézők számára már tiszta sor, hogy nem lehet egyszerre az ember a koporsóban is, meg a szobor lába alatt is. Hogy ha John Locke valóban halott, akkor ki lehet az a férfi, aki annyira más, mint John és mégis épp úgy néz ki, mint ő? Aztán persze minden kiderül, és várhatjuk következő évadig, hogy vajon Esau, aki ki tudja, milyen isteni vagy ördögi technikával John-á vált, vajon hogy fogja John-t használni? Látjuk-e még viszont a mi hívő vaddisznóvadászunkat? Vagy csak ezt a fájdalmasan gonosz mosolyú facsimilét, akiről már tudjuk, hogy egyetlen célja, átvenni a hatalmat minden felett, ami a sziget és Jacobot eltüntetni a föld színéről. John Locke annyi értelmet nyert az évad első felében és most a másodikban minden átalakult, az értelmezés is, a küldetés is…ahogy most áll a helyzet, John arra született, hogy Esau barátunk használja őt a teljes puccsra. Vagyis John hiába hitt, a hite nem arra sodorta, amerre akarta. John ugyanolyan báb, mint Ben, vagy még rosszabb, hiszen testet adott a gonosznak, az antagonistának, annak, aki fekete ingben ücsörög a parton és arról ábrándozik, hogy végül legyőzi Jacobot. Nem jó az üzenet, legalábbis nekem egyelőre nagyon nem tetszik. A karakter viszont briliáns. És Terry O’Quinn, Locke alakítója hihetetlen. Ő volt a legnagyobb spoiler azzal kapcsolatban, hogy valami történt, valami megváltozott és nem vettük észre. És csak ültünk döbbenten és most várjuk, hogy visszatérjen ez a különös, új teremtmény és megláthassuk, legyőzhető-e. Le akarja-e egyáltalán győzni valaki. Ó, légyszi, legyen már 2010.
Ez kész. Olyan vagyok, mint egy kisgyerek, akinek egy darab játéka van összesen és megmutatták neki egy pillanatra a Harrods játékosztályát. Megígérték, hogy majd ha jó leszek, visszamehetek és akár kaphatok egy egész építőkocka készletet is, de arra még várni kell. Donnerwetter!
Elég jó vagyok az olyan karakterszínészekből, akik mindig megkapják a kisebb szerepeket, nem feltétlenül dominánsak, de emlékezetesek és elég sokszor megjegyzem a nevüket, ez nálam valami hobbiféle. Most milyen jól jött. Nyitó jelenetben ül Titus Welliver fekete ingben meg Mark Pellegrino fehérben a parton, és rejtélyes dolgokról beszélgetnek, méghozzá igen sok felhalmozott ideggel a hangjukban, legalábbis ami Titus karakterét illeti. A fansite-ok máris elkezdték Esau-nak hívni, legyen hát Esau a rövidség kedvéért. És ott ülnek ezek. Pellegrino a Dexterben hívta fel magára a figyelmet, mint egy igen agresszív volt férj, aki totál tenyérbemászó és szívesen szurkolnál Dexternek, hogy tegye már el láb alól. De jó volt, kifejezetten megjegyeztem magamnak. A Life-ban meg Titus Welliver borzolta az idegeim, nagyon csúnya, csúnya bácsit játszott, de szerencsére Crews nyomozó helyretette, olyan helyre, amit megérdemelt. De őt is megjegyeztem, a karaktere az őrület határán mozgott, nem volt nehéz. És ott ültek a parton!!! Olyan, mintha a hullámvasúton rakétameghajtással indítanának el. Onnantól nem volt megállás.
Igazából nem állt ösze még a teljes kép, csak szösszenetek világolnak elő a nagy szivárványos katyvaszból. Rose-t meg Bernard-ot már említettem, Jacob kis utazásai előre izgalommal töltöttek el, hogy na lám csak, ki lesz a következő, akit megérint, Jack meg Sawyer összekerülése kataklizmával fenyegetett, bár a ki kinek a nője villongást hagyhatták volna, John Locke marsa egyértelműen vitte a pálmát, és az a meganagy szobor ott a parton!!! Á, nem is tudtam merre kapkodjam a fejem. Ó, volt egy bombájuk is, ami, ahhoz képest, hogy igen érzékeny plutónium töltet volt, kibírta hányattatásait (ide-oda dobálás, rohangászás, lövöldözés) és Juliet volt kénytelen kovakövet pattintani rajta, hogy végre felrobbanjon már. Túl poénos volt a vége főcím komorságához képest, de ez a LOST, tanulj meg élni vele, vagy ne nézd. Szuper finálé. Várjuk az utolsó évadot, és több Titus Wellivert meg Mark Pellegrinót please. Meg Keamy is visszajöhetne, ha már John Locke visszajött. Megoldják.
No.2: Benjamin Linus
Everything I know about manipulating people came from Benjamin Linus
Tagja vagyok a fent nevezett facebook csoportnak. Nem kell szerintem magyaráznom, hogy miért. Amióta a pasas megjelent a színen, könyörgök, hogy minél több részt kapjak belőle, és idén volt szerencsénk egymáshoz, meglehetősen sokat. Ben nem az őrjítően szexi kategória, hanem a „hihetetlen, micsoda egy hazugsággép, de mégis kedvelem” kategória. Ben a kiszámíthatatlan, akinek a jelenléte a való életben aligha lenne kívánatos, de így sorozatban mindig felkavarja az állóvizet. Mintha egy Csehov darabba beküldenének egy atombomba beállítottságú fazont. Ványa bácsi meg a többiek hirtelen elfelejtenének beszélni szerintem. Néha a Lost szereplőinek is eláll a lélegzetük Ben manipulációitól.
De most láthattuk megint minden oldalát. A kisfiúsat, a megbánósat, a megbántottat, a fáradhatatlant, a hihetetlenül pofátlant, a hideg számítót és az elgyengülőst. Vissza nekünk Ben-t a jövő évadra is. És mostmár kénytelen lesz harmadjára is végezni John Locke-al, legalábbis ezzel az új hibrid fazonnal. Ben az a fajta sorozatgyilkos, aki csak John-t öli meg sorozatban, a többieket mindet sikerült elsőre. Hát mennyire fura már ez????
No.1: John Locke
John Locke-hoz fűződő kapcsolatomról azt kell tudni, hogy a kezdetek kezdete óta ő a legkedvencebb kedvenc karakterem. Sokféle fejlődésen ment keresztül, elbizonytalanodáson, megvilágosodáson és igencsak fájdalmas tapasztalatokon. Központi figura volt végig, különösen ami Jack-el való kapcsolatát illeti, hiszen Jack az ún. man of reason szerepet hordozta, egészen a mostani évadig, Locke pedig mindig a man of faith kategóriát töltötte ki, nagyon meggyőzően.
Amikor múlt évadban megláttam a koporsóban, úgy éreztem, ennek nem lesz jó vége. Mit csinálok én Locke nélkül az ötödik évadban? Miért kell valakinek meghalnia, hogy megválthassa a szigeten lévő többieket? Mit tudhat Locke, amit mi nem? Aztán mikor megjelent pár résszel később a szigeten, miután az Ajira gépe lezuhant, hangos hihííííí! keretében az asztal alá estem. Ott állt John Locke a tengerparton, a sötét öltönyében, amiben eltemették és merengett a hullámok szabdalta parton. Ilyen nincs, a sziget nem lehet ennyire cool, hogy feltámasztja a halottat! Aztán a szegény ember lánya visszagondol, hogy na és mi is a helyzet Jack apucijával, Christian-el, aki igen gyakran előfordult a sziget rejtettebb pontjain, és mindig a jó időben, hogy tanácsot adjon a tipródóknak. És ott állt Locke, átvette az irányítást, nyomta a bölcs rizsát, Ben-t a frász törte ki, hogy a fazon, akit kötéllel megfojtott, itt áll előtte és feltámadott. Annyira cool volt az a Locke, mint a korábbi Locke sohasem. Mind elhittük, hogy John megtalálta a sziget és a küldetése értelmét, hogy mostmár többet tud a szigetről, mint bárki, beleértve Ben-t, akit a füstszörny jól megfenyegetett, hogy ha nem csinálja azt, amit John mond, levadássza és megsemmisíti. Elég meggyőző volt.
Aztán valami félresiklott. John Locke elindította az embereket, a saját embereit Jacob házához, hogy mind ott legyenek, amikor John átveszi a hatalmat. Meg akarja ölni Jacob-ot. Ez furcsa volt és ijesztő. John gyilkolni akar? Csak úgy, magától? John? Hát miféle küldetésed van neked? Eléggé elbizonytalanodtam. És nem is véletlenül.
A finálét nézők számára már tiszta sor, hogy nem lehet egyszerre az ember a koporsóban is, meg a szobor lába alatt is. Hogy ha John Locke valóban halott, akkor ki lehet az a férfi, aki annyira más, mint John és mégis épp úgy néz ki, mint ő? Aztán persze minden kiderül, és várhatjuk következő évadig, hogy vajon Esau, aki ki tudja, milyen isteni vagy ördögi technikával John-á vált, vajon hogy fogja John-t használni? Látjuk-e még viszont a mi hívő vaddisznóvadászunkat? Vagy csak ezt a fájdalmasan gonosz mosolyú facsimilét, akiről már tudjuk, hogy egyetlen célja, átvenni a hatalmat minden felett, ami a sziget és Jacobot eltüntetni a föld színéről. John Locke annyi értelmet nyert az évad első felében és most a másodikban minden átalakult, az értelmezés is, a küldetés is…ahogy most áll a helyzet, John arra született, hogy Esau barátunk használja őt a teljes puccsra. Vagyis John hiába hitt, a hite nem arra sodorta, amerre akarta. John ugyanolyan báb, mint Ben, vagy még rosszabb, hiszen testet adott a gonosznak, az antagonistának, annak, aki fekete ingben ücsörög a parton és arról ábrándozik, hogy végül legyőzi Jacobot. Nem jó az üzenet, legalábbis nekem egyelőre nagyon nem tetszik. A karakter viszont briliáns. És Terry O’Quinn, Locke alakítója hihetetlen. Ő volt a legnagyobb spoiler azzal kapcsolatban, hogy valami történt, valami megváltozott és nem vettük észre. És csak ültünk döbbenten és most várjuk, hogy visszatérjen ez a különös, új teremtmény és megláthassuk, legyőzhető-e. Le akarja-e egyáltalán győzni valaki. Ó, légyszi, legyen már 2010.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése