Fringe - a népszerű peremsorozat

Nem szeretek túlságosan borzongani, de most egy műsor miatt bevállaltam. Amerikában nemrég indult a Fringe című sorozat, amelyet hétről hétre egyre többen néznek, ezt bizonyítandó a FOX berendelte a teljes évadot, és valószínűleg a sikerszéria folytatódhat, mert jövőre egészen biztosan láthatunk majd egy második évadot is a sorozatból. Aztán meg majd a többit :)
Tudományos-fantasztikus sorozatról lévén szó, mindenki csak saját felelősségére vállalja be, tekitve, hogy nem kis adag cidri-faktor található benne (na jó, úgy még nem féltem egyik résznél sem, mint mikor az x-aktákban a gumiemberes rész volt), de mindenképp érdemes neki esélyt adni, mert olyan tudományos és fantasztikus megoldások kapnak szerepet benne, amitől néha az ember tátja a száját (pedig, ha tudná, mi minden repülhet bele, miközben tátja…)

Történet röviden: Olivia Dunham FBI-ügynök egy nem éppen szokványos nap után (egy egész járatnyi, titokzatos és gyors fertőzésben elhunyt hulla, robbanástól sújtott boyfriend meg mindenféle rejtélyes betegség felbukkanása) egy ördögi eseménysorozat közepén találja magát, mely események mind részei egy globális kísérletsorozatnak, a Mintának, amiről mindenki csak suttogva mer beszélni, és közben legalább 5 titkos aktát lobogtatva. Valaki kísérleti terepnek használja a Föld bolygót és nem szégyelli magát. Mindezen események közvetlen közelében pedig ott található minden idők legsikerebb vállalata, a Massive Dynamic, akiket Olivia egyre jobban utál az epizódok során, minél többet találkozik velük. Ráadásul a nyomozáshoz szorosan kapcsolódik egy 17 évig elmegyógyintézetben kezelt professzor, Dr Walter Bishop, aki korábban rengeteg kutatást végzett az úgynevezett peremtudományok (fringe sciences) területén, de egy tragikus végű laboratóriumi baleset után kényszerpihenőre utalták. Hogy kihozhassa és dolgoztathassa a jó doktort, Oliviának szüksége van Bishop fiára, Peter-re, aki ugyan nem elmegyógyászati eset, de szupermagas IQ-ját (190), beilleszkedni képtelenségét (2 hónapnál nem bírja tovább egy állásban) és zűrös életét tekintve legalább annyi problémája van vele, mint Walterrel. Olivia nagyon tehetséges ügynök, mert a vonakodó Peter-t hazacipeli Bagdadból és a nagy „boldog” családi újraegyesülés után nekikezdhetnek a nyomozásnak. Semmi nem megy zökkenőmentesen, de azért egyre jobban csiszolódnak.

A sorozat a negyedik epizódtól, a The Arrival-tól kezdett igazán beindulni, mindenféle szinten, a terep addig az ismerkedésé volt. Az Arrival viszont olyan terepre ráncigál minket, amikre nem számítottunk, váratlanul érnek és elkezdődhet egy olyan ámokfutás, amiben csak a LOST fénykorában volt/van részünk.

Személyes érintettségem annyi, hogy a Dawson és a haverok idején nagyon-nagyon Joshua Jackson párti voltam, míg a legtöbben Dawson iránt rajongtak. Bevallom, meg sem tudom mondani annak a színész srácnak a nevét, meg hogy játszott-e azóta valamiben. Igazából nem is érdekel. Az, hogy Josh felnőtt, arcszőrzete van és emberes izomzata, felemelte őt a szívemnek igen kedves kategóriába. Arról nem is szólva, hogy szerintem tehetséges színész, a játéka a szerep hangulatának megfelelően laza vagy a végletekig koncentrált.
A másik kedvencem a sorozatban Walter Bishop és alakítója, John Noble. Mind a színész, mind a karakter sokkal tágabb univerzumban mozog, mint mi, halandók, és Noble bevallása szerint élvezetes egy olyan ember bőrébe belebújni, aki szinte bármit kimond, ami eszébe jut és zseniális felfedezései közepette képes folyton az evésre gondolni, nem is beszélve a 17 évig tartó bezártság nyomairól, melyek rendszeresen arra kényszerítik Bishop-ot, hogy kimondja a vele történt szörnyűségeket, olyan következtetéseket levonva a világ folyásáról, melyeket mi, átlagpolgárok csak magunkba fojtva, sűrű pirulások közepette merünk még magunk előtt is bevallani.

De ezek után ne gondolja senki, hogy a sorozat nyüzsög a naturalista részletektől. Korántsem. Minden a megfelelő helyen van elhelyezve, a megfelelő ideig, sosem sokkolva, inkább csak felizzítva az idegeket és a sejtetés sokkal többet hoz ki a helyzetekből, mint azt a vértől tocsogó bulvár hétköznapjainkban megszoktuk, vagy ahogy Dexter Morgan kartárs mondja: if it bleeds, it leads (vagyis ami vértől tocsog, az vezető hír – Morgan kartársról meg majd később, ő egy egész Dexter blognapot megérdemelne).
Nézzetek bele, szigorúan csak gyerekmentesen, lehetőleg ne teljes sötétben, egyedül, éjfél előtt J